Ugyanolyan típusú játékosok szerepeltetése

Ez már korábban is elég nagy gond volt, a VB előtt Lampard és Gerrard, a két irányító típus volt képtelen megfelelően együttműködni, teljesen elnyomták egymást, egyikük sem érvényesülhetett; most hasonló probléma lépett fel két, valamivel szerényebb képességű focista esetén: Barry és Parker minden bizonnyal remekek az ellenfelek támadásainak megakasztásában, és diplomát kaphatnának „biztonságos hátrapassz a védőknek”-tanból, de támadásépítéshez ez egy cseppet kevés. Magyarán: amit ők ketten bemutatnak, az lófasz. Eleve: minek egy elvileg bajnokaspiráns csapatnak két védekező középpályás a csapat tengelyébe? Ez nem Görögország. Kiöl minden kreativitást a csapatból, a gyors támadásépítés szinte garantáltan leáll, és – amint azt láttuk a bolgárok és a montenegróiak ellen – így is átmennek a csapaton (bár a legutóbbi meccsen inkább a szélen próbálkozott az amúgy zseniális Vucinic és Jovetic).

Lehetséges megoldás(ok): némileg hazabeszélve, ha Cleverley tartani tudja azt a formát, amit az év első pár meccsén mutatott, reménysugár lehet. Még jobbat nyújthat az Arsenal tehetsége, Wilshere, ha épp nem rúgják le. Megoldást lehet még Rooney kvázi visszavont csatárként (lásd még: tavalyi szezon vége)

A bizonytalan védősor

Talán Joey Hart végre bebizonyítja:
nem kötelező egy angol kapusnak minden világeseményen (legalább) egy potyát benyelni, de egy jó kapus nem minden. A védősor nagy része ugyanis vagy túl van már pályafutása zenitjén és lassul-bizonytalankodik-fárad-könnyebben sérül (Ferdinand, Cole, King), vagy nagyon fiatal és nincs elég tapasztalata (Jones, Smalling, Richards – mindannyian remekek, de a hideg futkározik a hátamon, amint elképzelem, hogy Robben robog feléjük az EB-elődöntőben). Ideális korban van például Gary Cahill, vagy Leighton Baines ők viszont a Villa – Bolton – Wigan – Everton szintű csapatokban nem szedethettek össze túl nagy nemzetközi tapasztalatot. Ezek a körülmények nem Capello hibái per sé, de megoldást neki kell találnia.

Lehetséges megoldás(ok): Reménykedünk. Reménykedünk, hogy JT és Rio tanár úr nem sérülnek meg, hogy Jones átszokik Blackburnból Manchesterbe és nem követ el meccsenként 4-5 óriási helyezkedési hibát, és hogy Ashley Cole-t nem nyüstölik szét annyira a szezon során, hogy Lengyelországban és Ukrajnában már ne legyen hajlandó futni (ld még: VB).

A szélsők

Persze, persze, sokat fejlődött az angol foci, a Premier League különösen, de azértezekbe a játékosokba gyerekkoruk óta nevelik bele, hogy „na fiam, basszá’ bele a labdába, fuss utána, aztán add be, bent meg valaki csak befejeli”. Ez ideiális akkor, ha mindkét szélen Gareth Bale rohangál, (aki nyilván egy elfutásokra beprogramozott taiwani robot), ám mivel UK National Football Team (még?) nincs, ezért kénytelenek vagyunk más játékosok után nézni, és itt hoznám fel Capello érthetetlen mániáját, Theo Walcottot (fontolgattam, hogy ennek a résznek a címe egyszerűen „Walcott „ legyen). Komolyan, az Arsenal játékosa milyen kompromittáló fotók birtokában van, amik a jó öreg Fabiot ábrázolják?  Nem tudok más megoldást találni, hogy ezt az agynélküli rövidtávfutót ilyen rendszerességgel szerepeltesse a válogatott egyik kulcspozíciójában. Lőni nem tud, beadni nem tud, passzolni nem tud. Ezekben még SWP is jobb nála.

Lehetséges meoldás(ok): Young ki a jobbszélre, Downing pedig balra, legfeljebb Ashley majd héttel kevesebbszer csinálja meg kedvenc megmozdulását, a „jobbal befelé húzom, tolok egyet, és belerúgom a védőbe” című manővert. Ha Young marad balra, akkor viszont elő Adam Johnsont! Védekezésben (ő sem) fog sokat hozzátenni a csapat játékához, de támadásban remek, amire mi sem jobb bizonyíték, hogy a teljesen fogalmatlan Mancini folyamatosan hanyagolja szerepeltetését.

(a poszt eredetileg DrRudeboy klaviatúrájából  került elő a megboldogult népsporton, így írt magáról akkor: üdv mindenki, DrRudeboy vagyok, megrögzött ManU és angol szurkoló, törzskommentelő a Stretford Enden… kb. ennyi a lényeg. üdv mindenki.)