Hétfőn hentesbárddal esett neki José Pekerman gárdája Gareth Southgate fiainak. Anglia sem maradt adósa Kolumbiának a zúzdában, így nem látványos, cserébe durva meccset hozott a moszkvai nyolcaddöntő.

Sokkal okosabbak nem lettünk mit is tud igazán ez a mai Anglia, de egy biztos: küzdeni tudnak ezek a srácok. Nem mellékesen egy több évtizedes, nyomasztó árnyat is sikerült végre félresöpörni. Egyelőre itt tartunk, remélhetőleg távol a végállomás. Folyt. köv.

Kolumbia megszállta a középpályát (is) Carlos Sánchez, Barrios és Lerma szorongatta Allit és Lingardot, oldalt meg a két angol szélső, Trippier és Young is masszív falba ütközött, mivel Arias a jobb Mojica a bal oldalon zárta le a folyosókat, így a két középhátvéddel (Davinson Sánchez és Mina) hét játékosnak volt az a dolga, hogy megfojtsa Anglia játékát.

Ezt nem kevés agresszióval fűszerezték, ez a része rendben is volt, sikerült nekik. Az angolok sem maradtak adósak, így egy finoman szólva sem élvezetes, adok-kapokban bővelkedő, töredezett meccset kaptunk.

Ennek megfelelően komolyabb gólhelyzet, élvezetes játékot nem láttunk. Néha kimentem a konyhába megnézni, hogy szárad az új festék. Egy picit volt csak unalmasabb.

A kolumbiai szurkolók nem voltak szimpatikusabbak csapatuknál (látszatra többen is voltak), ha angol játékosnál volt a labda prüszköltek, pfujoltak.

Az első helyzet Sterling előtt adódott a 14. percben, de D. Sánchezbe lőtte. Raheem nagyon-nagyon messze van attól, amit a City-ben láttunk tőle..

Mivel Alli és Lindgard folyamatos nyomás alatt volt, ő lépegetett vissza a középpályára, hát nemigen értette, tudta, látta, hogy mit is kéne csinálnia, légüres térben ténfergett.

Én még hiszem, hogy ki fog belőle jönni valami a múlt idényből. Remélem akkor, amikor nagyon kell.

A 17. percben is volt egy nagy sansz a vezetés megszerzésre, de Harry Kane közelről a háló tetejére fejelte a labdát.

James Rodríguez nem épült fel, ez Pekermant kényszerhelyzetbe hozta, de távolról sem ezt vártam tőlük. A középpályásokat lefoglalta a hentelés, elől Falcao egyedül volt nagyon (elől? a középpálya közepén töltötte ideje nagy részét) Cuadrado és Quintero (neki volt az első lövése kapura a kolumbiaiak közül, az sem talált, persze) nemigen tudta támogatni a nagyon feszült El Tigre-t.

Az amerikai Mark Geiger volt a bíró, nagy feladat volt, de a meccs színvonala alatt teljesített, az egyik gyöngyszem, mikor Barriosnak sárgát adott fejelésért, vissza nem nézte az esetet, bemondásra adta a lapot, csak sárgát.

A félidő végén volt egy lövés itt, egy ott (Pickford végre védhetett!!), Lingard pedig fölé küldte a labdát.

Stones hozta a City-ben elvárt passzpontosságot, 36/36 volt a mutatója (a meccs végén 86/78, nem rossz).

Az 54. percben C. Sánchez gyötörte a tizenhatoson belül Kane-t, majd mikor a hátára is ráugrott a csatárnak, Geiger büntetőt ítélt.

Amit nem sikerült túl hamar elvégezni, ment a szájkarate, lökdösődés, Henderson lapot is kapott, egy kolumbiai megkapálta a tizenegyespontot, biztos, ami biztos.

De aztán csak sor került a büntetőre, Kane bevágta. 1:0.

Az angol vezetés után José Pekerman öt perccel váltott, bejött Jefferson Lerma Carlos Bacca helyére, Kolumbia átállt egy 3-5-2-es hadrendre.

A nyomás kiegyenlítésére Allit váltotta Dier, de ő nem találta a helyét a pályán.

Kane a második félidőben már inkább hátrébb játszott, Southgate is látta, hogy mennyire szenved Sterling, így Harry a 120 perc nagy részét a tizenhatostól távol töltötte. Raheem le is jött a 88. percben Vardy, nem gondoltuk, hogy sokat fog még játszani. De Anglia az öntökönlövés nagymestere.

A ráadásban a 79. percben beállt Uribe lesz, ami lesz alapon ráküldte a labdát jó messziről, Pickford szögletre ütötte.

A szögletet Cuadrado ívelte be, senki nem figyelt a harmadik fejesgólját szerző Minára. 1:1..

Jöhetett a hosszabbítás, az egyenlítés és a szerkezetátalakítás lendületet adott Kolumbiának (már amennyire lendületet lehetett venni ezen a meccsen). Southgate későn reagált, előbb posztra cserélt (Young le, Rose be), a nagyobb váltásra a 113. percben szánta el magát, Rashford jött be (a nem túl acélos, egy bődületes hibát is vétő Walker jött le), Dier hátrébb lépett, ott már azért jobban érezte magát.

A ráadásban talán egy Jöhetettek a tizenegyesek, meg a lábremegés. De csak nekem.

Hiába hibázott Henderson, Uribe a lécre lőtte, Bacca lövését Pickford védte (a kulacsára vésték fel merre kell repkednie).

Nyolc között Anglia! Tizenegyespárbaj után! Mi jöhet még?!

Ma például Svédország. Nagy a sansz, hogy annyira akarnak focizni, mint Kolumbia, nem lesz olyan könnyű menü, mint egy tízdarabos Ikea húsgolyó.

A védelmükből Mikael Lustig hiányzik két sárgája miatt (ez nem baj), Sebastian Larsson viszont visszatér a középpályára, ő letöltötte a büntit (ez annyira nem jó).

Náluk Jimmy Durmaz és Albin Ekdal, az angolok közül Young, Walker, Vardy és Alli küszködik kisebb sérüléssel, de mindenkit össze fognak kalapálni, de nem lepne meg, ha Rose kezdene ma.

Kane és Trippier (és Pickford) akit messzemenőkig ki lehet Én a három meccs embere díjból egyet (kettőt) a Spurs szélsőjének adtam volna.

Most pedig tűkön ülés van.

A nyolcaddöntő jegyzőkönyve és az összefoglaló: