Anglia nem lesz világbajnok 2018-ban.

De Anglia négy között a világbajnokságon 2018-ban! Tedd a szívedre a kezed, gondoltad (remélted) ezt (vagy úgy bárki)? Nem sokan.

Nem esik jól a küszöb előtt elesni, de fel kell állni, átgondolni a dolgokat. Van végre alap, amire lehet építkezni.

1990, az első vb amelyet először végigkövettem. '86-ban még nem volt fókuszban annyira a foci, meg eléggé értetlenkedtem, hogy mi is történik a magyar csapattal (érdekes, a franciák elleni meccs jobban megmarat, mint a ruszkik hengere), így nem is igazán hozott lázba a torna.

De nem úgy '90. A rongyosra hordott (visszagondolva baromi csúnya) vb mintás bermudámban bámultam a meccseket, a magyarok híján melyik másik csapattal, mint Angliával estem szerelembe.

1996-ban volt még jó érzés az angoloknak szorítani. Meg most. Azóta volt néhány faszának tűnő gárda háromoroszlános mezben, de ilyen fasza? Egy sem.

Fel sem ocsúdtunk, de már ott is álltunk az elődöntő kezdése előtt.

Két csapat, amelyeket a semleges szurkolók nem vártak a négy közé. Az épét mindenhová odaköpő haterek szerint nem játszott igazán jó ellenféllel egyik csapat sem, hát nehogymá' bocsánatot kelljen kérni a sorsolás miatt...

A srebrenicai népirtás emléknapjának estéjén lejátszott meccs előtt Subasic külön kiemelte: az áldozatokért is játszani fognak. Nem tudom ez a pályán mennyire van egy játékos fejében, de az biztos, hogy a fiatal, kis országuk minden büszkeségét felvitték a moszkvai gyepre.

Bár nem úgy indult, hogy ez lesz Horvátország nagy napja, de a meccs ahogy haladt előre, úgy fordult 180 fokot a kép. Az elején abszolút angol dominancia, horvát tanácstalanság és hibák.

A horvátok próbálták nyomás alá helyezni az angol védelmet, de nem ment nekik.

Anglia ki is használta az első adódó lehetőséget. A támadásba lendülő horvátok a középpályán nem értek vissza, Modric felborítja Allit, szabadrúgás.

Trippier áll oda, betekeri, bevarrja. Csodálatos. Elképesztő. 1:0.

Ezt a meccset meg kellett volna nyerni az első félidőben.

Mert hiába magyon furcsa ezt leírni, de a kis, négy milliós Horvátország keretében sokkal több sztár, sokkal több rutinos játékos, sokkal több nagy csapatban játszó játékos van. Ők nem lettek volna ilyen könyörületesek.

A 30. percben Lingard ugratta ki Kane-t, aki előbb Subasicra lövi a labdát (a kapus érdemeit ne vegyük el azért, remekül zárta a szöget) majd mikor visszakerül elé a laszti, két lépésről a kapufára küldi, az onnan levágódó labda meg a kapusról még véletlenül sem a kapuba esik, hanem elhagyja a pályát (Cakir és barátai még szögletet sem adnak).

Akkora kimaradt ziccer, amely befolyásolta a meccs kimenetelét. Akármekkora hősök a horvátok, innen nem álltak volna fel.

Lingardnak is volt egy nagy helyzete, Alli passzát úgy húsz méterről tekeri mellé.

A benzin itt elfogyott. Zlatko Dalic jó változtatásokat eszközölt a szüneteben. Az angolok egyszerű, de hatékony fegyverét (Pickford és a védők magasan baszták előre a labdát, az előretolt horvátok felett. az angol szélsők és középpályások pedig nagy számban levadászták az indításokat és forgatták előre a támadást) no perc alatt kiherélték.

Rakitic, Modric és Mandzukic hátrébb került, Brozovic mögöttük (mellettük) gürizett, végezte a piszkos munkát.

itt még minden cuki volt és reméltük, ez ki is tart a végéig

A középpályásaik hátrébb léptek, így a szélső védőik előrébb játszottak. Vrsaljko-t mégis összekaparták (és milyen jól tették), ő a jobb, Strinic pedig a balszélen ért fel Rebic és Perisic mögé. Trippier és Young nemigen tudott így elől kolbászolni (ez Ashley-nek nem esett igazán ez jól), a három középpályás, pedig — mint egy átlag londoni, mikor elhúz reggel előttük a double decker —, csak loholtak az események után. 

A 60. perc körül kezdett végleg elfogyni a levegő. Hatalmas üres területek álltak a horvátok rendelkezésére a középpályán, teljesen a kontrolljuk alatt tartották. Alli és Lingard képtelen volt bármit is tenni.

Mentek az apróbb szurkálódások is, de ez sem az angolok malmára hajtotta a vizet. Rebic többször összetűzésbe Walkerrel, Kyle húzta rövidebbet, az 54. percben sárgát kapott, majd jó tíz percre rá ápolást, miután Perisic löketét alhassal hatástalanítja.

Talán nem volt magánál még teljesen, mert a 68. percben nem volt valami határozott az egyenlítő gól előtt.

Vrsaljko szépen küldte be a labdára koncentráló Alli (a többiek kényelmesen kocogtak a jobb oldal felé) felett, az ötös közepén Walker fejjel(!) próbált tisztázni, a berobbanó Perisic megelőzte és a kapuba vágta a labdát. 1:1.

egész Anglia várta a csodát. Liam Gallagher svájci koncertjén is a meccs ment a kivetítőn

A horvátok bepörgették a meccset, de a gól után még inkább begyújtották a rakétákat, érthető, nem akartak még egy hosszabbításos meccset.

A 71. percben Perisic fülelt le egy (John Stones által) bénán előreadott labdát, szépen csinált mindent, csak a lécen csattant a végén a labda.

Southgate nem reagált jól. Posztra cserélt, nem változtatott azon a taktikán, amit végig játszott a tornán.

Oké, posztra cserélt, de nem a fáradó Alli-Lingard páros egy tagját, nem a halovány (állítólag sérült) Kane-t, hanem Sterlinget kapta le.

Oké, Raheem most sem volt jó, de a helyére bejött Rashford sem volt az. Sőt. A lendületét elvesztette a csatársor, mondjuk ezt a középpálya már rég elhagyta.

Döbbenet. Az első félidőben játszott a vb-n a legjobban a csapat, aztán szépen elpárolgott minden. A dögfáradt horvátok szétzilálták a csapatot.

Jöhetett a hosszabbítás.

A 91. perceben újabb csere, megint posztra. A kipurcanó Young helyett jött Rose.

Dalic nem cserélt. A második félidő alapján nem volt oka rá, de azt is elmondta, senki nem akart lejönni. Nem számított a játékosainak, hogy szúr, vagy fáj. A pályán akartak lenni. 

A 97. percben Henderson sem bírta tovább (ő sem kezdte 100%-os állapotban a meccset), a helyette beálló Dier megint nem volt segítség a csapatjátékban.

A 100. perc. Az elszálló remény perce. Trippier íveli be a szögletet, Stones fejel, de Vrsaljko a legjobb helyen, fejjel ment.

Ismét egy remek Angol szögletvariáció.

Hiába volt jól összerakva ez az Anglia, hiányoztak a kidolgozott helyzetek, a nagy gólhelyzetetek (ezen a meccsen is a gól mellett ez a Stones fejes ment csak kapura..), a veszélyes támadások (ahogy írtam már, egy Sterling nélkül nem lesz érem).

A hosszabbítás első félidejének ráadásában az erejével csak egy-egy megindulásra tartalékoló Mandzukic még Pickfordba lőtte a labdát, de a 109. percben jött a vég, Perisic fejesét vette le az ötösnél (Stones csak a hátát nézte), a horvát gólgép meg szépen fejezi be az akciót.. 1:2.

A csapat mentális állapotát jelzi, hogy mit csináltak a gól után. Panamán röhögtünk ez a képtelen hülyeség miatt. Anglián is ezt tesszük.

A 112. percben egy elkeseredett Vardy-Walker csere, de pár percre rá megsérült Trippier. Emberhátrányban Anglia. A játékidő szép lassan lepergett.

Horvátország a döntős. 

Azt, hogy három egymást követő meccsen is hosszabbításban préselje magát tovább egy válogatott? Le a kalappal. Modric úgy nézett ki, hogy ha kórházban fekszik valaki ilyen képpel az ágyban, a nővérek már nem orvost, inkább papot hívnak hozzá. A ráadásban tuti kihordott egy (két) infarktust, de közben küllővel úgy indított, hogy csak lestem. A második félidőben szétfutotta az angol csapatot (az egész vb mezőnyben nincs aki nála többet futott volna), elképesztő a pali.

Mandzukic többet ült a fenekén, mint amennyit talpon volt, mégis mikor kellett, meglódult.

Angliával mi lesz a bronzmeccsen?

Nehéz dolga lesz Southgatenek. Kik lesznek fizikálisan és/vagy mentálisan holnap olyan állapotban, hogy játszanak? Nem tudni.

Nehéz lesz bepörgetni a társulatot az utolsó erőbedobásra, a nem túl kellemes Belgium ellen, de miért ne sikerülne?!

A legjobb dolog ami a csapattal történhetett az utóbbi években az nem más, mint Southgate felbukkanása (el tudod képzelni mi lett volna itt Big Sammel?!). Az alapok megvannak, az utánpótlás stabil. Dolgozni kell tovább, ez az út eleje, nem pedig a vége.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: