Az úgy van, hogy Anglia nyert. Nem gálázott, nem alázott, de nyertek.
Nagyjából egy félidőt fociztak és utána jött a kín, az erőlködés, de ez is elég volt hétfő este, mert a végén bekacsintott egy kicsi a nagy tornákon rég látott szerencsefaktorból.
Ezzel már fél lábbal a következő körben?
Az angol statisztikusok bizakodnak. Ennyire fogalmatlan rutintalan (válogatott szereplések számát tekintve) kerete 1962 óta nem volt. Akkor a kezdőcsapatnak (a bolgárok ellen) összesen 246 válogatott meccse volt, ez a szám most 248 volt a kezdés előtt.
Nem, nem az akkori eredményt szeretnék megismételni (bár a csoportból a magyarok mögött, de ami igazán fontos az argentinok előtt jutottak tovább, de buktak a brazilok ellen a negyeddöntőben), hanem a reményt, hogy négy év múlva olyan lesz a csapat, mint '66-ban. Ha-ha, ez azért kurvajó.
A remény persze utoljára múlik ki. Nézzük a pozitívumokat (amit a győzelem mellé kaptunk): úgy kezdte a meccset gárda, hogy nem volt senkinek világbajnokságon lőtt gólja, úgy végezte a meccset a gárda, hogy Kane-nek több több világbajnokságon lőtt gólja van, mint Rooney-nak.. Mester.
Az akarat. Nem volt hiszti, durca, nagy arc. Hiába a kín, a csapat kipréselte a győzelmet. Hány nagycsapatnak nem sikerült ez ezen a tornán? Nagyugye.
Szóval, az abszolút ejtőernyősként a nemzeti csapat élére került (és ott is ragadt) Gareth Southgate győzelemmel indított a világbajnokságon. Nem volt egy fényes diadal, de most valahogy sokkal, de sokkal jobban bízom mind a csapatban, mind az edzőben, mint az utóbbi tornákon.
Látszott is már, de a Guardiolát dicsérő nyilatkozata után biztosan tudhatunk: akar és tud tanulni a zátonyra vetődött idegenektől. A tavalyi és az idei bajnokcsapatból kicsipegette azokat az elemeket, amiket úgy gondolt fel tud használni a jelenlegi angol válogatott játékrendszerének kialakításában.
A három védős rendszer, a taktikai fegyelmezettség, a passzjáték.
A legnagyobb kérdés a kapus posztja volt, ebben is meghozta a maga (kemény) döntését. E miatt Hart szíve fájhat csak, Joey azt mondta, hogy azt az ígéretet kapta, ha nem is kezdőként, de a keret tagja lesz a vb-n. Nem lett.
Oxlade-Chamberlain kiesése is okozott egy kis fejtörést, Southgate döntése szerint Ox liverpooli csapattársa, Jordan Henderson lett a középső középpályás.
Közvetlenül a meccs előtt egy (egy? több tízezer.) szokatlan tényező is hátráltatta a csapatot, nem csak a tunézok orrvérzésig hátratolt védőfala, hanem a rengeteg apró bogár. A tetűn kívül volt ott kb. minden. Szúnyog, légy, muslinca. Locsolták magukra a szúnyogriasztót a srácok, mint a Copacabanán a csajok a napolajat.
De a szemük, szájuk még így is tele volt a kis dögökkel. Volt, hogy Sterling egy sprint alatt vagy másfél köbméter rovart szippantott fel.
A sztálinvolgográdi stadion a Volga partjához közel fekszik, a helyi erők jelezték, hogy kicsit intenzívebben kéne irtani, mert baj lesz. Így sikerült.
Szóval, semmilyen meglepetést nem okozott, 3-5-2 (3-1-4-2?) az első félidőben remekül működött. Tunézia nem csinált mást, védekezett és amikor az ölükbe hullott az egyenlítés, akkor még jobban védekeztek.
De az angolok nem adták fel, egy kis szerencsével (amiért megdolgoztak!) meglett a három pont.
Fussuk is át Gareth kezdőjét. A kapuban Jordan Lee Pickford. A 2016-os Izland elleni cikit nyaralás közben nézte a haverajaival, akkor még biztos nem gondolta, hogy az idei vb-n ő lesz az első számú kapusa Angliának.
2016 nyaráig még csak két PL meccsen védte a Sunderland kapuját, azóta gyakorlatilag két teljes idényt húzott le a Premier League-ben, tavaly óta a legdrágább brit kapusként az Everton játékosa.
Hart és a Stoke City mélyrepülése megnyitotta előtte a lehetőséget. Butland tavaly sérült volt, idén pedig 5-6 alkalomnál többször nem tudott válogatott szintű teljesítményt nyújtani a Stoke kapujában (az Arsenal elleni győzelmük és a Soton elleni 0:0 alkalmával pazar volt).
Sokan látták volna inkább Pope-ot a kapuban, de Southgate Pickfordot választotta.
Ez volt a negyedik meccse a válogatottban, dolga nem volt, a büntetőnél jó irányba ment, de védeni nem tudott.
A védősor jobb oldalán Walker kezdett. Logikus lépés. A bajnokcsapat alapembere, persze voltak hibái a szezonban (kinek nem?!), de vitathatatlanul helye van a csapatban.
A fő produkciója: sárga és a büntető. Ez így együtt a necces kategória (durvább anglomán vélemények szerint egy kibaszott nagy vicc, ezt így sörtelen fejjel már nem osztom 100%-ban).
Erre figyelnie kell: a PL bírók sem vannak mindig a topon, de amit otthon nem fújnak be, azt itt tizenegyes. Ez benne van a pakliban. Annyi a tizenegyes ezen a tornán, mint égen a csillag. A védőknek nem szabad PL védő fejjel gondolkodniuk.
A védelem közepén John Stones-t láthattuk. Walkerrel összecsiszolódtak a City-ben, így semmi meglepő nem volt abban, hogy a védőhármas középpontjában őt láthattuk.
Előzetesen meg sem tudtam tippelni, hogy mit is várhatok Stones-tól. A City-ben baromi jól indult a szezonja, de a novemberi sérüléséből felépülve azt láthatták a Cityzenek, hogy a teste rendben van, de a lelke nem. Meglepő, gyermekded hibák, azonnal a padon találta magát.
Március végén újra megsérült, így a már bajnok csapatba csak az utolsó fordulókra tért vissza. Március eleje után május végén játszott újra végig egy meccset.
Így aztán nem csoda, hogy nem tudtuk, hogy mire is számítsunk tőle. De nem volt rossz a srác. Manchesterből a passzpontosságát hozta magával (neki volt legtöbb jó passza a csapatban), 74 átadásból 73 célt ért. Az első gólnál azért egy kicsit sajnálom, hogy nem az övé lett, jót tett volna az önbizalmának. Remélem innen csak feljebb van neki.
Stones balján Harry Maguire startolt. Na, ő is az, akiről soha nem gondoltam volna, hogy három oroszlános trikóban fogom látni. Rendszeresen, kezdőként. 2016-ban azért sem gondoltam, hogy válogatott lesz, mert még csak nem is ismertem ekkor.
Aztán láthattuk a Hull City-ben, idén meg már a Leicester védelmében. Ez volt a hatodik válogatott meccse, azon a hat meccsen a mostani tizenegyesen kívül nem kapott gólt a csapat. Not bad.
Egészen jó meccset játszott és nem csak az utolsó pillanatban Keane elé továbbított labda miatt. Walker és Stones elég volt hátul, keveset léptek át a tunéziaiak térfelére (persze John amikor lehetett, ment előre fejelni), de Maguire többször bukkant fel a bal szélen, a felezővonal túloldalán. Három kulcspasszt továbbított a társak felé (meg ugye ott volt egy fejese a meccs elején).
A legnagyobb okossága a három védős rendszernek, hogy egyszerre lehet a pályán Walker és Kieran Trippier. Szerencsére az egykori és a jelenlegi City szélső(védő) együtt kezdett.
Ha az első gólt Stones szerzi, akkor nem csak én, mindenki Kierant tartaná a meccs emberének. Nagyot ment, lehet mondani, hogy vájat maradt utána az oldalvonal mentén.
Rengeteg kulcspasszát (hat darab) pazarolták el a támadók.
A túloldalt hasonló szerepben tetszelgett Ashley Young. A baromi nagy különbség, hogy nem volt annyira jó, mint Trippier. Az ő előfordulási területén, a bal szélen nagyobb volt a tobzódás.
Jellemzően a két szélső végezte el a pontrúgásokat, ha egy kicsit jobbak/pontosabbak lesznek ez a lövések/beadások komoly fegyver lehet ez a csapat kezében a továbbiakban. A Tunéziaiak látványosan nem tudtak mit kezdeni Kane-ékkel és Stones-ékkal a rögzített szituk alkalmával, ennek gyümölcse a két gól.
A középső középpályás Henderson volt. Összekötő kapocs a pálya középpontján. Se nem látványos, se nem fifikás, se nem túl izgalmas. Tette a dolgát amiért Southgate felrakta, ennyi.
Jordan előtt Dele Alli volt az egyik játékos a középpálya centrumában. Nem volt meggyőző, mint kiderült, a szünetben már kisebb fájdalomra panaszkodott, mégis úgy ítélték meg, hogy menjen ki a második félidőre. Kár volt. A 80. percben váltotta Loftus-Cheek Allit. Ruben jól szállt be, ha Alli nem tudja vállalni a következő meccset, a Chelsea fiatalja nem fog csalódást okozni.
Alli mellett Jesse Lingard kezdett. Hááát, amennyi lőport elpazarolt feleslegesen.. Pedig ha okosan beosztotta volna, az elődöntőig megvan a gólja, de akár kettő is, meccsenként.
Ehelyett törte, barmolna a labdát. Már harmadik percben be kellett volna lőnie azt a ziccert.
Volt hátba lőtt védő a 43. percben, vagy egy percre rá a kapus mellett elvitt, de így a kapufára terelt labda. Nem engedtem volna ki a szünetről.
A második gól után Eric Dier váltotta, ő csak növelte ezzel a válogatottságainak a számát.
Raheem Sterling volt az egyik ék. Ez persze nem így, ebben a formában nem igaz. Kapura nem volt veszélyes, a fő feladata a védők lekötése, a folyósok nyitása, sok meló, kevés látszat, nulla hála. Sokszor teljesen elszigetelődött a játéktól, de ha maradt benne muníció a bajnoki szezonból, hatalmas erőssége lehet a csapatnak.
A 68. percben Marcus Rashford váltotta, aki jól mozgott, de a kapura (Raheemhoz hasonlóan) ő sem jelentett veszélyt.
Harry Kane volt A csatár. A kapitány. Anglia legnagyobb sztárja. Ahogy a meccs közben megfogalmaztuk egymás között: tökéletes vezető, tökéletes csatára a csapatnak, hiszen Anglia olyan, mint a Spurs, csak nagyban. Jó kis csapat, de amikor át kéne lépni a bejárati ajtón, a küszöbön akkorát taknyol a gárda, hogy háton lecsúszik a lépcsőn, egészen ki az utcára.
Na, ez volt, eddig. Most jön az új világ.
Persze, ha itt robbant egy nagyot Anglia, Harry-nek el kell igazolnia Londonból, hogy helyre álljon a világ rendje.
Faragták, fogták keményen (az 51. percben egy szögletnél Meriah konkrétan ráült a hátára). A góljain kívül értékelhető támadásban nem nagyon vett részt. Ellenben a veszélyes pontrúgásoknál nagyon élt. Nem tudtak vele mit kezdeni. Ha csak ennyit nyújt minden meccsen, akkor nem lesz itt para.
És akkor még pályára sem lépett a vb-n a csodálatos Jamie Vardy!
Milyen volt a csapat? Az első félidőben karajos. Aztán jött az a bizonyos büntető és rögtön nem akart mást Tunézia, csak megtartani az egy pontot.
Aztán Anglia szorított, de nem volt erő a karjaiban, akart (baromira akart, ezt becsülni kell), de nehezen ment. De végül meglett. Meg kellett lennie.
Fél lábbal a következő körben a csapat.
Hirtelen nehéz megmondani, hogy a Tunézia, Szaúd-Arábia, Irán, Argentína, Peru ötösből melyik a legszarabb eddig a vb-n.
Hát, mondhatom kurvára várom ám a 48 csapatos vb-t! Remegve lesném Óceániából mondjuk Új-Kaledóniát, meg a plusz 4-4 ázsiai és afrikai csapatot.
A második körben Panama fel lesz négyelve, ez nem kérdés, aztán meg pszeudofranciák ellen, rengeteg Premier League hősük ide, vagy oda meg nem is feltétlen kell izgulni. A 16 között meg akárki jön a H csoportból, le lesznek darálva.
Remek előjelek.
A meccs utáni pihenőnapon Southgate úgy gondolta összekaparja a gondolatait és elmegy egyedül futkározni az orosz vakvilágba. Ilyen kurvajó társaságban egy kicsit elalélt (nyugi, te is elalélnál, ha Gareth közelében lehetnél), mire feleszmélt perecelt egy nagyot és vállal levette a talajt. Még jó, hogy nem járt arra egy medve és nézte ki magának ízletes desszertnek a szamóca után.
A boss összekaparta magát, az orvosi stáb ellátta, utólag jót röhögtek az egészen.
Így persze egy kicsit vigyáznia kell magára a gólörömöknél. Mert lesz egy pár.
A játékosok pedig korán keltek, így még kaptak a Lidl legjobb e heti akciós vackából, kis tombolták magukat rajta. Megérdemelték.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: