Az angol válogatottal nem állt meg az idő a 100%-os Eb selejtezőt követően sem. Egyből jöttek a barátságos mérkőzések a pótselejtezők ideje alatt, méghozzá nem is akármilyen ellenfelek ellen. A sikertelen alicantei produkció után, a komoly nevekből felálló, de lelkileg valószínűleg igencsak megviselt francia válogatott legyőzése azonban roppant könnyűre sikerült a Szentélyben. A hajtás után részletesebben is elemzünk.

Hodgson szemmel láthatóan kényelmesebb kezdőt tett fel a spanyol válogatott otthonában, igaz így tett del Bosque is, aki egyre jobban megkedveli a kísérletezést a nemzeti tizenegy padján, de ez legyen az ő dolga. Az első félidőben egyik csapat sem volt híján a kezdeményezésnek, angol részről különösen Barkley szerepvállalása volt kiemelkedő. A második részben azonban jött a spanyol dominancia, amit egy ritkán látott góllal sikerült megkoronázni, Mario Gaspar félfordulatból érkező lövésével. A második gólt Hart vaskos bakija előzte meg, aki borzasztóan röviden szabadított fel, ebből pedig egy gyors kontrát építettek a spanyolok és a csereként beállt Cazorla volt eredményes. A végére még maradt egy kis balhé, meg egy Rooney kapufa, de semmi különleges.

Talán ennek is lehetett oka, hogy Hodgson bekeményített és Walker helyett Clyne-t, Bertrand helyett Gibbs-t, Delph helyett Alli-t, Lallana helyett pedig Sterling-et tette a kezdőbe.

Hiába volt a bivaly francia kezdő, a francia válogatott a Párizsban történt eseményeknek következtében nem igazán volt a pályán. A legkomolyabb helyzetük egy Pogba-Martial összjáték volt a 66. percből, amit lazán hárított a csereként egy félidőt kapó Butland. A mérkőzés gólja a szép formát futó Alli nevéhez köthető, majd Rooney második félidőben érkező korai találata lényegében el is döntötte a mérkőzést ideje korán.

Hodgson szemmel láthatóan mindenképpen tízesként tekint Rooney-ra, amely egyáltalán nem tűnik elvetélt ötletnek az angol formáját tekintve. Mindezek mellett a kapitány aktívan keresi keretét és azokat a kiegészítő embereket, akik szerepet kaphatnak majd a nyári Eb-n. Különösen a védelemben válogatott keményen, ahol teljes sorcsere volt a spanyol-francia összecsapást megvizsgálva.

Roy elismerést érdemel, a válogatottal végzett munkája kapcsán, viszont még mindig mindenképpen hiányzik egy kiemelkedő eredmény a rangsorból, amire mindannyian várunk.

A mérkőzésektől eltérve még két tényt állapíthatunk meg, a válogatott jelenleg 9. a világranglistán és ez valószínűleg a két mérkőzést követően is így marad. Igaz ennek valós értelme majd igazán a 2018-as Világbajnokságon lehet, ahol minden bizonnyal ismételten a világranglista alapján emelnek ki.

Végül, de nem utolsóként a sorban pedig hamarosan elérkezik a 2016-os Eb sorsolásának az ideje, ahol bizony az angol válogatott az Európa Bajnokságra 1972 után ismételten kijutó magyar válogatottal is találkozhat. A csoportok megalkotására 2015. december 12-én, este körül sor Párizsban, az angol válogatott továbbra is az első kalapból várja a húzást. A kialakult erősorrendet nézve talán el is játszhatunk a gondolattal, milyen csoportot látnánk szívesen vagy éppen legkevésbé.

Véleményem szerint a második kalapból tanácsos lenne elkerülni az örökké kiszámíthatatlan olasz válogatottat, de túlzottan keleti szomszédainknak (Ukrajna, Oroszország) sem örülnék, ahogy Horvátország sem lebecsülendő ellenfél. A fekete lónak számító Ausztria vagy a csoportban már jól megismert Svájc verhetőbb ellenfélnek tűnik.

A harmadik kalapból az eszelős Lewandowski elkerülése az elsődleges cél. A gólszóró lengyel gyakorlatilag megállíthatatlannak tűnik. Az idei szezonban roppant könnyen elérheti az 50-60 gólt is minden sorozat tekintetében, ami valljuk be, az elmúlt években a Messi – Cristiano Ronaldo kettősön túl nem sikerült senkinek komolyan vehető csapatokban. Az ideális ellenfél Románia vagy Szlovákia lenne, de Csehország is bőven beleférne a pakliba. Svédországot Ibrahimovic miatt, hazánkat pedig szívünk esetleges megszakadása okán hanyagolnánk.

A szigetföldi ütközetek számának a megemelkedésével a negyedik kalapban szembesülünk, de elég durván! Ugyanis Wales mellett Írország és Észak-Írország is a 4. kalapban szerepel. Magyarul 50%-os esély nyílik a szigetországi csapatokkal való találkozás, amelyek közül talán Walest mellőznénk, viszont utóbbi két gárda nagyon is verhetőnek tűnik. Az azonban igaz, hogy tétmeccseken nem mindig sikerült ezt megtenni. Izland Ausztriához hasonlóan egy nagy fekete ló, de azért verhetőnek tűnnek, ahogyan egyértelműen kijelenthető, hogy Albánia lenne az álomellenfél. A török válogatottat viszont mindenképpen hanyagolnánk.

Mint mindig, ezúttal is rengeteg múlik majd a sorsoláson, azt gondolom, hogy a legjobb 4 közé való bekerülés az alapcél kell, hogy legyen a válogatott számára a jövő évi európai tornán. Legközelebb a sorsolást követően jelentkezünk, addig is Three Lions on my shirt!