Finoman szólva is élet-halál harcra készülhetünk ma este. Ennek okán egy kicsit rendhagyóbb beharangozással készültem mára. Egészen biztosan másról szólna ez a poszt, ha sikerült volna megverni Olaszországot, vagy legalább egy döntetlent elérni!
Összességében azonban nincs okunk sem pesszimistának, sem optimistának lenni, csúnya közhellyel élve, bármi megtörténhet. Azt hiszem, mindannyian kíváncsiak vagyunk arra, hogy Hodgson kit és mit változtat a kezdő tizenegyen és ez által mennyit változik a taktika. Mindenesetre az uruk biztosan a kezdők között tudhatják majd a visszatérő Suarezt, ami mindenképpen okoz némi fejfájást számunkra.
Fura, hogy még alig 1 hete kezdődött el a világbajnokság, máris véget érhet, azt hiszem ettől szép a futball és ettől olyan keserű is. A csoport sorsolását követően persze bizonyosan tudtuk, hogy erre is fel kell készülni majd és, hogy a 2014-es világbajnokság sokkal inkább egy szakító – és erőpróba egyben. Az első mérkőzés azonban a kicsit elbizakodott Uruguayt is meglepte, ráadásul kimondottam gyengén fociztak Costa Rica csapata ellen Forlanék. De ez a poszt nem Uruguayról szól.
Azt gondolom az angol válogatottban számos futballistának lejárt az ideje, akik a nagy generációk időszakában sem voltak képesek legalább legjobb négy (!) közé vezetni az angol válogatottat, ugyanakkor egyáltalán nem szerepeltek le egyik világversenyen sem. Az angol válogatott igen masszív volt 2002-ben, 2004-ben és 2006-ban is. Előbbi két világversenyen úgy érzem a top 3 tagjának mondhatta magát. 2002-ben a spanyol és a brazil, 2004-ben pedig a portugál és cseh válogatottat éreztem hathatósabbnak az angolnál. Persze nem lebecsülve a 2002-es német, török vagy éppen a 2004-es győztes görög válogatottat, csak hát ugye a sorsolás vagy egy rossz meccs és vége mindennek. Szóval lehet velem vitatkozni.
2006-ban már más volt a helyzet, de úgy gondolom a top 5-ben még akkor is ott volt Anglia. Franciaország, Olaszország, Németország és Argentína mögött. Sem a brazil, sem a portugál csapatot nem éreztem akkoriban erősebbnek, masszívabbnak az angolnál. Csak ugye más kérdés, hogy hiába Terry, Ashley Cole, Lampard, Gerrard, Hargreaves, Owen vagy éppen Rooney, az angol válogatott soha nem tudta átlépni az árnyékát, mások pedig igen. Ilyenek folyamatosan a németek, de még általában a portugálok is. Irigylésre méltó helyzetben vannak ők, angol szurkolók számára.
Így kicsit ismételve ugyan legelső itteni bejegyzésemet, azt mondom, hogy mutassa meg utoljára egy generáció, hogy bár soha nem tudott felérni a csúcsra, de le sem szerepelt soha. A vb-t követően pedig adja vissza a mezt Gerrard, Lampard, menjen Hodgson és jöjjön egy új generáció, egy új mester, akik újra régi fénye felé viszik Angliát, legalább a legjobb négyig...