Roy Hodgson alaposan felforgatta a kezdőcsapatot a holland válogatott elleni mérkőzésre. Nem kapott helyet a kezdőben sem Kane, sem Alli, sem Dier, de még Henderson és Clyne is csak a padról figyelte a mérkőzés kezdetét.

A találkozóra végül a Forster – Walker, Smalling, Stones, Rose – Barkley, Drinkwater – Lallana, Vardy, Milner – Sturridge felállással futott neki az angol nemzeti tizenegy. 

A mérkőzés laposan kezdődött és úgy is folytatódott, a 14. percben egyperces tapsszünetet tartott a közönség és a kispadok is, miközben a játék lassan csordogált. Még a Wembley is Johan Cruyffra emlékezett. Az első 25 percben gyenge holland kísérleteket láthattak a nézők, ezt követően kezdett el ébredezni Anglia válogatottja. Egy kapu előtti kavarodásból lett kísérlet, majd Barkley bombázott nem sokkal mellé és végül egy valóban zseniális gólnak is szemtanúja lehetett a Wembley közönsége, amit Vardy pofozott végül közelről a kapuba. 

A második félidő bátor kezdeményezéseket követően pocsékul folytatódott, Rose kezezett bele teljesen vállalhatatlan módon egy amúgy gyengének tűnő beadásba, Janssen pedig kőkeményen bombázta a léc alá a jogosan megítélt büntetőt. A szituációt egyébként Stones kapitális hibája előzte meg, persze ez sem magyarázat egy ilyen akrobatikus kézilabdázásra.

Hodgson cserére szánta el magát az egyenlítést követően, a hibázó Rose helyét Clyne vette át, a gyengén muzsikáló Sturridge helyén Walcott kapott lehetőséget. Jöttek is a helyzetek, először Vardy bombázott, majd Walcott lövésébe lépett bele kitűnően Blind, az Arsenal szélsője ezt követően már kaput is talált egy löketével. Mindeközben Smalling helyét Jagielka, a gólt okosan előkészítő Lallana pozícióját pedig Kane vette át.

Majd jött a hidegzuhany, Hollandia átvette a vezetést. Az akció kezdetét egy nyilvánvaló szabálytalanság előzte meg, ám a játékvezető nem fújt, a tulipánosok pedig ünnepeltek. Ezt követően Kane csinált még magának egy helyzetet és nem is sokkal tévesztett kaput. Roy felküldte Milner helyett Allit, Drinkwater helyén pedig Dier lépett a fedélzetre utolsóként a 85. percben, ám ez már nem tudta érdemben befolyásolni az eredményt.

Roy Hodgson ezen a mérkőzésen megtapasztalhatta, hogy a Kane, Alli duó nélkül talán nem biztos, hogy jó lesz nekifutni egy fontosabb mérkőzéseknek. Ráadásul az érthetetlen módon kapitányi karszalagot kapó Milner helyén is szívesebben néznénk akár Welbeck, akár Walcott cselezgetéseit. Ellenben Lallana továbbra is kellemes meglepetés, ebben a tekintetben meg kell hagyni a szövetségi kapitány döntését. Továbbá az is nyilvánvaló, hogy Dier vagy Henderson is alkalmasabbnak tűnik a kezdőben, mint Drinkwater, aki egyébként valamiért a mérkőzés embere lett. Persze a debütálás mindig nehéz és nem a Leicester City középpályásán múlott ez a mérkőzés.

Barkley is nehezen elképzelhető egy kétfős középpályán, habár Henderson vagy Dier mellett megérne egy próbát ő is, védekezőbb típusú szélsőkkel karöltve és még Welbeck is hiányzott, de Hodgson alighanem mindenkinek szeretett volna lehetőséget adni. Anglia nem nyert, sőt kikapott, így talán nem szálltak el a várakozások a csapattal szemben, az viszont elmondható, hogy a gárdában látszik a potenciál és ez remek hír a jövőre nézve, na meg az idei nyárra legfőképpen. Az xg ismét elég jól megmutatja, hogy a tegnapi összecsapáson kevésbé lépett pályára támadószellemben a válogatott, legalábbis azok a játékosok hiányoztak, akik igazán segíthették volna azt. Ennek meg is lett az eredménye, viszont a hollandok is nehezen tudnák megmondani hogyan szereztek két gólt a Wembleyben.

Folytatás májusban, amikor Anglia Törökországot majd Ausztráliát fogadja. Előbbit most már tényleg Manchesterben, az Etihad stadionban, utóbbit pedig a Sunderland otthonában. Come on England!