Kevesen gondolták volna, hogy Anglia azon túl, hogy egyértelműen kvalifikálja magát az Eb-re, egyedülálló módon hibátlan teljesítményt ér el csoportjában. Ennek köszönhetően pedig csont nélkül az első kalapba lövi magát a sorsoláson, ami bizony egyáltalán nem elhanyagolható tényező.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy Anglia egy (na jó, maximum kettő) idegenbeli mérkőzést leszámítva, olyan tükörsimán hozta ezt a csoportját, amelyre az előzetes várakozások alapján egyáltalán nem lehetett számítani. A kijutással kapcsolatos félelmek már a négy 2014-es mérkőzést követően eloszlottak.

Svájc és Észtország idegenbeli, San Marino és Szlovénia hazai legyőzése gyakorlatilag megtépázta az ellenfeleket. Ha az iróniát elhagyom, nyugodtan mondhatom, hogy komoly tétje a selejtezőcsoportnak ezt követően már valóban csak azért lett, amit a bekezdésben is említünk. A harc az első kalapos részvételért.  

Ráadásul Svájc két vereséggel kezdett, amiből örültek, hogy sikerült kikecmeregni valahogy. Ha nincs a csodás feltámadás az idei szeptemberi összecsapáson Szlovénia ellen, akkor valószínűleg a fehér keresztesek is éppen a pótselejtező sorsolását várnák, de ne menjünk ilyen messzire. 

Továbbá ez a bejegyzés a háromoroszlánosainkról szól és végtelenül kár lenne elmenni egy ember teljesítménye mellett. Ő pedig nem más, mint Danny Welbeck. A szélső-csatár, most már ágyús futballista sérüléséig masszív tagja volt a csapatnak. Mindezen időszak alatt pedig 6 gólt hintett és adott egy gólpasszt is, amivel a hétgólos Rooney mögött második helyen végzett a házi góllövőlistán. Igaz Rooney 4 gólt is büntetőből szerzett.

Aztán így ugye ott van még Rooney is, aki megszerezte 50. gólját az angol válogatott mezében, ezzel átvadva a múltnak Sir Bobby Chartlon gólrekordját.

A helyzet azonban nem ilyen rózsás. Wayne pocsék formát fut a Unitedben, rövidesen betölti 30. életévet (ami persze önmagában nem jelent semmit) és az utolsó két mérkőzésen, amikor nem lépett pályára, az angolok a joga bonito szintjén futballoztak.

Wayne a Szlovénia elleni idegenbeli mérkőzésen (igen, ez volt az egyetlen rázós kaland) ziccerek tucatját hagyta ki, míg végül valóban ő döntötte el a mérkőzést a találkozó végére.

Hodgson el van látva szélsőkkel, de még védekezőbb és támadóbb jellegű középpályásokkal is és csatársorban sem vagyunk biztosak, hogy Wayne az egyetlen és első számú megoldás.

Ám mielőtt erre ráternénk, tömören tekintsük át a mag produkcióját a selejtezősorozatban, Hodgson ugyanis 33 játékost próbált ki a 10 mérkőzés alatt.

Joe Hart az utolsó mérkőzés kivételével a kezdőcsapatban kapott helyet. Gary Cahill is az utolsó mérkőzést, illetve a san marino elleni idegenbeli összecsapást hagyta ki. Smalling egyértelműen bejátszotta magát a Chelsea középhátvédje mellé. A Unitedben nyújtott produkciója alapján ezt senki nem kérdőjelezi meg. Jobbhátvédként Clyne kapott hat alkalommal lehetőséget. A többi esetben pedig Shaw, Jones vagy Baines sérülések okán nem tudta növelni mérkőzéseinek számát.

A középpályán is hasonló a helyzet. A Henderson-Wilshere kettős alaptag lehetne, de sérüléseik a legrosszabbkor jöttek, viszont a sorozat elején aktív és fontos szerepet játszottak mind a ketten. Ahogyan a helyüket betölteni igyekvő Milner, Barkley és Delph is meghatározó szerepet kapott.

A széleken Sterling, Oxlade vehető komolyan számításba, de Walcott is négy szereplés alatt három gólt szerezve elnyerte tiszteletünket. 

Elől pedig ott van Rooney és Kane, ezek mellett pedig Sturridge, aki bár egy percet nem játszott a selejtezők alatt, könnyen a csapatban találhatja magát jövő nyárra.

Ráadásul rengeteg beugró név volt, akik a jövőre nézve sok bizakodásra adnak okot. Ilyen például Stones, Alli, Vardy vagy Shelvey, Lallana...

Az ideális kezdőtizenegyet ezek alapján nehéz lenne megtippelni, de a helyzet abszolút nem reménytelen. Egyéb sérülések még könnyen befolyásolhatják a keret alakulását, de abban talán mindannyian egyetértünk, hogy nem lennénk szomorúak egy

Hart - Clyne, Smalling, Cahill, Shaw - Henderson, Barkley - Sterling, Rooney, Ox - Kane felállással.

Egy ideális sorsolás esetén pedig abszolút bármi megtörténhet. Németország és Spanyolország a top favorit, ez a két válogatott gyakorlatilag 2006 óta dominálja Európát, viszont közel sem verhetetlenek. Igaz ott vannak még a házigazda franciák, akiknek a legnagyobb előnyük a keretük mellett a hazai pálya.

Hollandia nem jutott ki, Olaszország nagyon gyenge selejtezősorozaton van túl és új csapatot épít, Portugália továbbra is csak Cristiano Ronaldotól és az égiektől számíthat segítségre. A feltűnésre készen álló osztrák vagy belga csapat okozhat meglepetést és nem írnám le a horvátokat sem, de azért mindez a végső sikerhez kevés lesz. Anglia jó eséllyel titkos favoritként indul Franciaországba. Mi pedig igyekszünk nyomon követni az eseményeket, a sorsolást, a különböző történéseket és persze a közelgő torna minden részletét.