A második csoportmeccsen (a gólok számát tekintve) már turbó fokozatba kapcsolt a gárda, simán el lett takarítva az útból a panamai nemzeti tizenegy.

A gála mellett a közép-amerikai csapat tagjai az első vb-n elért góljukon kívül nem sok mindennek örülhettek.

Tökéletes pontrúgások, bármikor, bárhogy betalálni képes Kane. Végre kezdődhet a vb.

Az úgy van, hogy Anglia nyert. Nem gálázott, nem alázott, de nyertek.

Nagyjából egy félidőt fociztak és utána jött a kín, az erőlködés, de ez is elég volt hétfő este, mert a végén bekacsintott egy kicsi a nagy tornákon rég látott szerencsefaktorból.

Ezzel már fél lábbal a következő körben?

Lukas Podolski búcsúmeccse volt a tegnapi német-angol, asszem ennyire fogunk visszaemlékezni pár óra hónap múlva, lehetett volna jó móka is ez az összecsapás, de nem lett.

Minden tiszteletem (bár inkább ez a poszt Poldi helyes megítélése) mellett külső szemlélőként dögunalom volt a lengyel származású sztár könnyes búcsúja. A mérkőzés is a felvezetéshez volt méltó - azaz kellően unalmas volt és Podolski döntötte el -.

Egy németországi kirándulás elvben mindig fasza az angoloknak, de olyan mértékben ellaposodtak a nemzetek közti barátságos meccsek, hogy nem bánom ha vannak, de csinálják inkább otthon, négy fal között.

Nagyon nehéz mit írni a tegnapi teljesítmények és események láttán. Anglia 1998, 2002, 2004 és 2010 után ismételten nem tudja megnyerni csoportját, ezzel nehéz és igen hátrányos helyzetbe sodorja magát. A tovább mögött megpróbálom összegezni, miként látom az EB folytatását, Hodgson jövőjét és a játékosok teljesítményét.