anglia gondolatokDehogy-dehogy. Hallottatok már az angol fűmagról? Nem? Pedig már elvetették őket, megvan aki öntözze is. Csak egy valami hiányzik, de az jelenleg nagyon… Minden azon a bizonyos ködös reggelen kezdődött, amikor feltápászkodva az ágyamból egy gőzölgő kakaó mellet belevetettem magam az internet világába. Épphogy kipattant görcsös jobb szemem (bárcsak ne tettem volna), pár kattintás és a az bizonyos világ köszöntött, ami összeszokott dőlni, na, az össze is dőlt: BREAKING NEWS: Már nem John Terry az angol csapat kapitánya.

 

Az Angol Labdarúgó Szövetség (FA) megfosztotta John Terryt a válogatott csapatkapitányi posztjától. A Chelsea védőjének azért kell távoznia, mert a vád szerint rasszista kijelentést tett Anton Ferdinandra, a Queens Park Rangers védőjére a két együttes október 23-i mérkőzésén. A meccs után az egyik néző tett bejelentést a hatóságnak, amely a videofelvételek alapján nyomozott. Terry szerdán a bíróság előtt ártatlannak vallotta magát. Az FA szankciója Terry azonnali leváltása, aki mellett mindezek ellenére masszívan kiáll, szövetségi kapitánya Fabio Capello.

Komolyabbra fordítva a szót, ez volt az első és utolsó szög a mi Fabio-nk koporsójába, mert mint ahogy egy igazi angol szövetségi kapitánynak kötelessége, büszke maradt, bátor és nem hagyta cserben „legnagyobbik fiát” és mint ahogy a szövetségének is kötelessége mint ahogy már megszokhattuk hihetetlen, földönkívüli észjárást követve, csinált nagyobb s nagyobb barmot magából, legalábbis egyenlőre. Előre is elnézést kérek előre, de Chelsea-drukker lévén lehet hogy egy kicsit elfogult vagyok JT-vel szemben, de ő az utolsó ember akiről hasonlót eltudnék képzelni, róla, aki pályafutása alatt több színes bőrű emberbe öntött lelket és motivációt (itt gondolok csapattársakra vagy az akadémia fiataljaira), mint egy tucat bevándorlási hivatal. Nem bűnös, bárkivel merek fogadni egy pofonba. Szóval, mivelhogy valszeg szeretett vezérünket nem kapjuk vissza a kontinensviadalig, nagyon úgy fest ki kell eszelnünk egy B-tervet. Nem egyszerű a helyzet, mivel itt van nekünk Roy Hodgson (locsolóval a kezében), akinek kevesebb mint 30 napja maradt összekapirgálni egy CSAPATOT, kiválasztani egy VEZÉRT és Európa-bajnokságot NYERNI. Mi ma a másodikkal foglalkozunk, nézzük is a jelöltjeinket: Számításaim szerint, klubbon belüli helyzetük, kvalitásuk, címeres pályára lépéseik, személyiségük alapján 5 játékos jöhet számításba: Scott, Gareth, Frank, Rio és Steven közlegény. Haladjunk tehát sorjában.

Scott Matthew Parker: 31 éves, a Tottenham Hotspur játékosa. Kemény anglia gondolatokszereléseiről ismert középpályás, aki szeret bekapcsolódni a támadásokba. Az U16-ostól kezdve minden szintén képviselte már Angliát. A felnőtt válogatottban eddig tizenegyszer játszhatott. Azért kezdem vele a felsorolást, mert egyrészt 2012. február 29.-e óta ő tölti be a kapitányi feladatokat, igaz az akkori tartalékos keretben érdemelte ki ezt a tisztséget, másrészt őt tartom a leggyengébbnek a fenti ötösből. Bár egész pályafutását Angliában húzta és több neves csapatban is megfordult, tapasztalattal híján van és mielőtt félreértések lennének, mindjárt kifejtem mire is gondolok. Csak utána kell olvasnom. Erről beszélek, Parker az elmúlt pár évben tört be a köztudatban, csapataiban többnyire tartalékként számoltak vele és bár mostanára kulcsjátékossá nőtte ki magát, nemzetközi tapasztalat nuku és azok a bizonyos nagy csaták is hiányoznak az életéből. Ez olyan, mintha Casillas vagy Puyol helyett Marchena lenne a spanyol csk. Lehet h vezéregyéniség, de kapitánynak kevés. Nem, nem, nem.

Gareth Barry: szintén 31 éves jelenleg a manchesteri kékek játékosa. Parkerhezanglia gondolatok hasonlóan a társaság középpontjában érzi jól magát, de inkább védekezik, mintsem támad. Barry az angol U21-es válogatottban 1998-ban mutatkozott be Csehország ellen. 27 mérkőzésen lépett pályára. A nagyoknál 52-szer húzhatta magára az oroszlános mezt. Az Aston Villa csapatában hamar nagykirály lett, a 2006-2007-es szezonban ő lett az év játékosa és ez az a ritka eset volt mikor hiába jöttek a nagyhalak. 2008-ban majdnem Pool-os lett, de akkor még maradt, egy év múlva viszont 12 millióért elvitte a City. Egy Fa-kupát és egy Intertotót már foghatott a kezében, már a bajnoki arany is a vitrinben. Barrynek nagyon jó ügynöke lehet. Azt is hozzátenném, hogy rendre visszafogja magát, ő az, aki mindig egyetért a menedzserrel. Olyan, mint a jó tanuló az első padban, az igazi stréber. Láttátok az angol-német meccset a vébén? Emlékszem a negyedik gól előtt Özil és Barry párharcára, mint egy mezei nyúl egy teknős ellen. Még soha nem láttam dühöngeni, hadvezérként ordítani, dirigálni, heroikus mozdulatokkal győzelembe hajszolni egy csapatot. Mindenesetre le a kalappal, nálam veri párkert egy fél hajóhosszal, de ez még mindig csak egy tarcsi nálam. Edzésen maximum. Ez se az amit keresünk.

Frank James Lampard: 33 esztendős, az angol bajnokságban szereplő és Bajnokok Ligája döntős Chelsea FC középpályása. Csapatában több rekordot is tart: a jelenlegi keretben ő a gólkirály 181 góllal, a legtöbbször pályára lépő játékos, szám szerint 538-szor, valamint a legtöbb gólt szerző középpályás a Chelsea történetében. Góljai mellett a csapatnál eddig eltöltött tíz év alatt 114 gólpasszt is kiosztott. Góljainak száma a csapat örök ranglistáján a harmadik helyet foglalja el, míg pályára lépéseinek száma a negyedik helyre elég. 2005-ben mind a FIFA Év Labdarúgója, mind az Aranylabda szavazáson második helyen végzett. Angliát 97-től képviseli, akkor még a „kicsiknél”. 24 utánpótlás és 90 nagymeccsel a hát mögött pályázik a posztra. 3-szoros angol bajnok, 3szoros Fa-kupa-, 2szeres Ligakupa- és Szuperkupa győztes, valamint Intertotó-kupa győztes. A szavak magukért beszélnek, ez már van 5 hajóhossz is. Ég és Föld az előbbi 2 fiatalemberhez képest. Ő már legenda, akire mindenki felnéz. Klubjában Terry pótléka, panasz nem lehet rá, ő már kezd hasonlítani egy oroszlánra, csak a sörénye megvan tépázva, sokszor sajnos, hajlamos beleszürkülni a mezőnybe. A hatalmas szakadék azt eredményezi hogy: El tudnám fogadni, bijony, de aza kis plusz...

Rio Gavin Ferdinand: 33 éves, saint luciai, és dominikai származású, a Manchester United játékosa. A West Ham és Leeds után került a vörös ördögökhöz. 2006 óta Vidic-csel szinte tökéletes párost alkotnak a védelem közepén. 5szörös bajnoki serlege, BL-győzelme, Európai-Szuperkupa győzelme mellett eltörpülnek az angol kupagyőzelmek. Bár nem színtiszta angol (váltott ki vitát, h így ne kapjon szalagot), de mi lenne így a törökökkel németekkel. Erényeit bizonyította már a Unitednél, mind hazai, mind nemzetközi porondon. Egy igazi mozgó FAL és ténylegesen irányító. Ő a vén gengszter, aki betér az utcáról és nyakonhajintja Sturridget ha felesel. Egy tanár. Aki Nagy-Britannia legsikeresebb klubját is vezényli, az méltó a feladatra. Ami kérdés lehet hogy tesója, Anton balhéja Terryvel mennyire befolyásolja közös munkájukat. Sokat nem kell róla regélnem senkinek. Engem meggyőzött. Talán ő lehet az egyik.

anglia gondolatok

Steven George Gerrard: 31. életévét tapossa, Liverpool emblematikus figurája. Különleges játékos, mert szerelni, becsúszni, passzolni és lőni is kiválóan tud, ezenkívül még a játékintelligenciája is igen nagy. Ezért emelkedik ki az irányító középpályások közül még a nemzetközi mezőnyben is. Gerrard az egész karrierjét az Anfielden töltötte. 1998-ban debütált és a 2000–01-es szezonban szilárdította meg a helyét a kezdőcsapatban, 2003-en vette át csapatkapitányi karszalagot a finn Sami Hyypiä-tól. Jelentős sikerei: két FA-kupa, két Angol Ligakupa, egy UEFA-kupa és egy Bajnokok Ligája győzelem. 2005-ben harmadik lett az Aranylabda szavazáson. 2000-ben debütált az angol labdarúgó-válogatottban Ukrajna ellen. Tagja volt a 2000-es EB, a 2004-es EB, a 2006-os VB angol keretének, utóbbin ő lőtte a nemzeti csapat legtöbb gólját. Jelenleg Gerrard a válogatott második számú csapatkapitánya, de a 2010-es labdarúgó-világbajnokságon ő irányította Anglia nemzeti csapatát Rio Ferdinand sérülése miatt. A Liverpool szurkolói a második legjobb 'Pool játékosnak választották meg. Az első Kenny Dalglish lett. Ó, Stevie G, Stevie G. Nem véletlenül ő nálam a favorit. Ha ő jól játszik a csapata is jól játszik, ha ő szomorú, a csapata is szomorú, Ha ő győzni akar, akkor a csapata is. És mért ne akarna? Átlag angol kisgyerek, férfi, egy közülük aki kibaszottul hatalmas ember, mind az életben, mind a pályán. Visszatérését úgy ünnepelte a Pool, mintha egy All-Star csapatot küldtek volna haza a BL-döntőben egy 6-ossal. Én nem tudok és nem is akarok róla úgynevezett szuperlatívuszokban beszélni, mert nem kell. Nekünk angoloknak kutyakötelességünk tudni mitis jelent az ha valaki kimondja hogy Steven Gerrard. Elég csak az isztambuli döntőre vagy ha akár csak a nemrégiben lejátszott Mersey-derbire. Hodgson érkezése az együtt töltött idő miatt, megint más nézőpontba helyezi a szituációt. Nálam ő a szőke John Terry. Tudjátok, szoktak készíteni olyan képeket, amikor egymással szembefeszül két játékos egy-egy meccs előtt. Képzeljünk csak el, ti kit állítanátok szembe Lahmal vagy Ibrával? Hát állj oda Steven, harapd ketté őket, szalagot rá!

Többnyire csak statisztikákat soroltattam fel, hiszen nem az én sorom ezeket a dolgokat eldönteni és rendelkezni efajta emberek felett. Persze ilyen esetben muszáj kritikát megfogalmazni néhol, mert hát máshogy nem megy. Egy nemzeti csapatnak vezérre van szüksége, és azt nem muszájból szokás választani. Várom a véleményeket. Ti hogyan gondoljátok? Búcsúzóul, hogy hű maradjak magamhoz és szilárdan kitartsak véleményem mellett, vele egyfajta üzenetet kézbesítsek a felsőbb vezetésnek:

anglia gondolatok

Nálam itt kezdődik a kapitány!

P.S.: ez a poszt smithz77 produktuma, eredetileg a megboldogult népsporton jelent meg. A cikk már elkészült, mikor kiderült: Ferdinand nem tagja előzetes az előzetes Eb keretnek, bár még van idő, lehetnek meglepetések, és ki tudja, talán Rio is felbukkan Ukrajnában.

anglia gondolatok