Lukas Podolski búcsúmeccse volt a tegnapi német-angol, asszem ennyire fogunk visszaemlékezni pár óra hónap múlva, lehetett volna jó móka is ez az összecsapás, de nem lett.

Minden tiszteletem (bár inkább ez a poszt Poldi helyes megítélése) mellett külső szemlélőként dögunalom volt a lengyel származású sztár könnyes búcsúja. A mérkőzés is a felvezetéshez volt méltó - azaz kellően unalmas volt és Podolski döntötte el -.

Egy németországi kirándulás elvben mindig fasza az angoloknak, de olyan mértékben ellaposodtak a nemzetek közti barátságos meccsek, hogy nem bánom ha vannak, de csinálják inkább otthon, négy fal között.

Roy Hodgson alaposan felforgatta a kezdőcsapatot a holland válogatott elleni mérkőzésre. Nem kapott helyet a kezdőben sem Kane, sem Alli, sem Dier, de még Henderson és Clyne is csak a padról figyelte a mérkőzés kezdetét.

A találkozóra végül a Forster - Walker, Smalling, Stones, Rose - Barkley, Drinkwater - Lallana, Vardy, Milner - Sturridge felállással futott neki az angol nemzeti tizenegy.

Hogyan is szól a paraszt bácsi elmegy repülőzni vicc? Na, maradjunk annyiban, hogy ezt már mi sem gondoltuk volna. A hajtást követően a meccs részletesebb elemzését olvashatjátok majd. Szép volt fiúk!

Az angol válogatottal nem állt meg az idő a 100%-os Eb selejtezőt követően sem. Egyből jöttek a barátságos mérkőzések a pótselejtezők ideje alatt, méghozzá nem is akármilyen ellenfelek ellen. A sikertelen alicantei produkció után, a komoly nevekből felálló, de lelkileg valószínűleg igencsak megviselt francia válogatott legyőzése azonban roppant könnyűre sikerült a Szentélyben. A hajtás után részletesebben is elemzünk.