Lukas Podolski búcsúmeccse volt a tegnapi német-angol, asszem ennyire fogunk visszaemlékezni pár óra hónap múlva, lehetett volna jó móka is ez az összecsapás, de nem lett.
Minden tiszteletem (bár inkább ez a poszt Poldi helyes megítélése) mellett külső szemlélőként dögunalom volt a lengyel származású sztár könnyes búcsúja. A mérkőzés is a felvezetéshez volt méltó — azaz kellően unalmas volt és Podolski döntötte el —.
Egy németországi kirándulás elvben mindig fasza az angoloknak, de olyan mértékben ellaposodtak a nemzetek közti barátságos meccsek, hogy nem bánom ha vannak, de csinálják inkább otthon, négy fal között.
Szóval ez is megvolt és valóban nem volt valami jó meccs. Azért persze akadt érdekesség, mint például az, hogy a véglegesített boss — a csodálatos Gareth Southgate, ugyebár — a három belső védős felállás mellett döntött. Cahill, Smalling, Keane. Az igazi dili az volt, hogy előttük a Dier-Livermore duó szerepelt. Igazán meglepő ezek után az volt, hogy ez az alkalmi ötös milyen jól kordában tartotta a hazaiakat az első félidőben. Nem volt kapura tartó lövésük. Micsoda izgalmak kéremszépen.
volt idő ámulni, micsoda fosch lett ez az új nike mez
Sajnos Lallana a 30. percben a kapufára lőtte a nagy helyzetét, a második félidőben pedig felébredtek a hazaiak. Polidnak egyszer még eldurrant a balosa. Hart, hogy érezze, hogy egy nemzet áll mögötte a Guardiolával folytatott harcban, megingathatatlan a helye a kapuban.
Vardy mintha a pályán sem lett volna, a Ranieri kirúgása utáni könnyedségnek nyoma sem volt. Allinak sem ment a góllövés, pedig volt helyzete, nem is kicsi. Dier az ígéretes szabadrúgást fölé küldte.
fejemet én is fogtam, bevallom
A cserék érkezte után (összesen hat volt) még jobban szétesett az addig sem eget rengető játék.
Megnéztük, kár volt. Túléltük, nyilván. A srácok mozogtak, ennyi. Kár tovább ragozni.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
